Car nos no em del mon ni-l mon no es de nos

Si l'on voulait, en quelques mots, décrire le destin de l'hérésie médiévale dite cathare, ce serait par l'image d'un fossé qui se creuse.

Anne Brenon, Les cathares, Albin Michel, 2007

Payre sant, Dieu dreyturier de bons sperits,

qui anc no falhist, ni mentist, ni errest, ni duptest,

per paor de mort a pendre al mon de dieu estranh,

car nos no em del mon ni-l mon no es de nos,

e dona nos a conoiscer so que tu

conoyshes et amar so que tu amas.

Padre santo, dio giusto degli spiriti buoni,

che mai sbagli né menti né erri né dubiti,

per paura della morte da prendere al mondo del dio estraneo,

perché noi non apparteniamo al mondo e il mondo non ci appartiene,

facci conoscere quello che tu

conosci ed amare quello che tu ami.

Preghiera catara, in occitano, dell'inizio del XIV secolo.

Jordi Savall, Il regno dimenticato: la tragedia catara

I luoghi che ho visto non sono moltissimi e, per lo più, sono concentrati in Europa. Mi mancano del tutto ben tre continenti e mezzo: l'Australia, l'Asia, l'Africa e l'America latina. Anche dell'Europa e persino dell'Italia non ho visto moltissimo, solo quel tanto che basta per comprendere dove mi sento ospite e dove mi sento a casa o, per meglio dire, per comprendere dove mi sento meno ospite, la condizione di ospite essendo condizione essenziale della mia vita, almeno di quella passata fin qui. Se dovessi scegliere il luogo dove vivere, tra quelli che ho visto, mi verrebbe naturale pensare alla Germania, dove mi sento di casa anche se sto progressivamente perdendo la scioltezza e la fluidità con cui ne parlavo la lingua, e mi verrebbe naturale pensare ad un posto non lontano dal confine con la Polonia: per respirare l'aria dell'est, che è l'aria della mia infanzia, per ritornare a vivere a fianco di una frontiera, di cui a Parigi non c'è purtroppo traccia, per avvicinarmi il più possibile, anche geograficamente, ad uno dei più grandi buchi neri della cultura europea: non è l'unico, chiaramente - quanto spesso dedichiamo un minimo pensiero ai catari, per esempio, al loro non appartenere a questo mondo, al loro essere stati letteralmente annientati, al loro essere scomparsi dal nostro mondo senza quasi lasciare traccia? - , solo il più vicino a noi nel tempo.

E pensai ai miei parenti,

i parenti che non avevo mai incontrato. Che per un po' di tempo

rimasero sospesi sopra le pianure tedesco-polacche, in forma di

polvere e cenere.

Forse è per questo che volevo guardare, semplicemente

osservare, per mesi, com'era il cielo sopra Berlino.

Szilárd Borbély

Quanto mi piacerebbe provare ad offrire qualche altro verso di Borbély, se solo ne potessi trovare una traduzione più estesa. Nemmeno con l'originale ho avuto fortuna, perché ne ho trovato solo i due versi finali:

Talán ezért akartam nézni, csak

figyelni hónapokig, hogy milyen Berlin fölött az ég.

È anche per questo, oltre che per i suoi rimandi sia ai passages di Benjamin sia a Kafka, che, prima o poi, riprenderò a studiare l'ungherese.

Per biechi motivi personali, come tutto il resto: link, link, link, link, link.

101 ragioni per imparare l'ungherese - 19

Perché può capitare a tutti di finire nel freddo e nell'estraneità di una via di Vienna senza aver attraversato i pensieri di nessuno, ma se non ci mettiamo ad imparare l'ungherese, noi che rizziamo le orecchie al solo suono della musica di Mozart restando indifferenti ai tamburi delle tribù vicine, rischiamo, al posto di ascoltare dalla sua viva voce le parole di un poeta che ci parla appoggiato ad una colonna di una chiesa con il Requiem sullo sfondo, di doverci accontentare sempre e solo di una loro versione inglese, ad esempio quella di Paul Sohar, che in ogni caso, per tutto il lungo tempo che ci separa dal momento - se mai arriverà - in cui potremo forse dire di aver imparato un po' l'ungherese, ringraziamo di tutto cuore.

Halottak napja Bécsben

Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
elgurulsz mint egy villamos
utánad felgörbül a vágány

kutyatej páfrány
tör át a járdán

kit érdekel hogy erre jártál

Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek

Mondják hogy ítéletidő tombolt
összeért a temető s a mennybolt
vízszintben állt ösvénnyel az árok
egymást se látták a gyászhuszárok
toccsantak térdig tövig derékig
senki se látta mégis beszélik
és a sírok is mint a leláncolt bárkák
táncoló farukat föl-le-föl dobálták
volt minden egérlyuk gurgulázó korsó

s hogy elúszott volna akkor a koporsó

dunából tengerbe
ki az óceánra
dunából tengerbe
ki az óceánra

úszik a koporsó
zene a vitorla
úszik a koporsó
zene a vitorla

Menjen innen kis vörös gömböc
rúgott felé a fitos kis kóristalány
és wolfgang amadeus mozart
a megszégyenítéstől még vörösebben
kioldalgott az öltözőből
a gnädige frau nem győzte várni
a kocsi nemsokára visszajön
hajolt földig a cseh portás
és wolfgang amadeus mozart
kilépett az utcára
föltekintett a csillagokra
a csillagok épp akkor kezdtek
fürödni a fölérkezett muzsikában
és wolfgang amadeus mozart
megtörülgette homlokát
és nekivágott gyalog

dunából tengerbe
ki az óceánra
úszik a koporsó
zene a vitorla

Mit szólhat isten amikor
heréltek zengik az ő dicsőségét
csupa semleges hang neutrum
neutrum neutru-u-um

Mondják sőt írja az histoire de la musique
encyclopédie de la pléiade egyébként
kolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alatt
lakó dr schuller rudi barátom bárkinek aki
franciául nem értené szívesen magyarra né-
metre vagy románra fordítja azt a részt
hogy a nagy utazók les grands voyageurs állítása
szerint a legistenhátamögöttibb les plus lointaines
civilizációk bennszülöttei akik a szomszédos
törzs tamtamja iránt is teljesen közömbösek valának
egyedül mozart zenéje hallatán kezdték
hegyezni a fülük

Fehér templomokban
fehér imádságot
hej regő rejtem

fekete templomban
fekete imát
hej regő rejtem

fehér templomokban
fekete imát
hej regő rejtem

fekete templomban
fehér imádságot
hej regő rejtem
azt is megadhatja
az a nagy úristen

Gágogó ludakkal
hápogó récékkel
tetves csirkékkel
varas malaccal egy-
közös tenyérnyi udvarról
alkoholmámorban fogant
koszos kis kölykök
serege bámul
a hangnál sebesebben
tovaívelő gépek egére

szállj le világ
állj meg világ
sohase érünk utol

Oszlopnak vetett háttal
hallgattam az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Dies irae dies illa
szórhat szikrát a favilla
festve divat a szempilla

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

az a nap ha mégis eljő
lobbot vet égnek a felhő
lábon lángol minden erdő

tüzet immár sokat láttunk
égő várost is csodáltunk
poklok poklára is szálltunk

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

csak a bíró késett eddig
bűn bűn alól új bűnt vedlik
s nem tudhatjuk vajon meddig

tartatunk ítélet nélkül
s mint bűnhődtünk azt is végül
nem róják-e vissza vétkül

megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni
megásni tűz elföldelni

lám a kétség belénk dobban
hihetünk-e vajon abban
mi sem marad megtorlatlan

Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikán
nagyvárad szőnyegbombázásakor egy anyának
négy szép gyermeke maradt a romok alatt
kettő négy hat nyolc
éves korukban ölték meg őket
mondja el minden esztendőben a feleségem
amikor idáig és a naptár-igazítással
ez az ő békeverse

poklot miattuk ki reszket
aki győzött aki vesztett?

bűn a vég és bűn a kezdet

Kezdem megszokni hogy a kéz
nehezen moccan kézfogásra
elmarad vidám parolája
s a tekintet semmibe néz

még szelídnek indul a szó
de már a mondat enyhén karcos
és sejteti a riadót
mely mindnyájunkra annyi bajt hoz

jó volna kezet rázni ismét
s a vállat átölelni testvér
mielőtt bután el nem esnék
mielőtt bután el nem esnél

Én királyom nagy királyom
ki születtél kolozsváron
gyertyámat most érted gyújtom
szál virágom néked nyújtom

mennyben s pokolban szószóló
légy érettünk közbenjáró

Fölséges uram kend
hogyha férkőzése
volna közelébe
kérje meg odafent

hogy vetne már véget
a nagy protokollnak
dolgaink romolnak
s bizony hogy avégett

s lenne védelmünkre
hogy ne kéne nyelvünk
féltünkben lenyelnünk
s önnön szégyenünkre

Küküllő-angara
maros-mississippi
küküllő-angara
maros-mississippi

hazamegyek haza
már maga se hiszi
hazamegyek haza
már maga se hiszi

szóródik folyton porlódik
él pedig folyton porlódik
szabófalvától san franciscóig
szabófalvától san franciscóig

Uram ki vagy s ki mégse vagy
magunkra azért mégse hagyj
ajtódon félve kaparász

kis szárnyával e kis fohász
gyermeki hangon gügyöget
dícsértessék a te neved

Aj miféle népek volnánk
szégyentől mért ég az orcánk
mivel vétettünk mi többet
mint akár a legkülönbek

vén zsidók ószövetségi
nyelvével kéne most élni
de hallgatunk senki sem mer
feleselni az istennel

verjed bartók verd a dobot
frakkod szárnya tüzet fogott
ég a kunyhó ropog a nád
tüzet fogott ég a világ

Harmincnyolc éves voltam amikor
krisztina a majdnemhogy meztelen
szép stájer lány egy pohár whiskyre
hívott engem a singerstrasse sarkán
szegény vagyok szívecském s idegen
macht nichts mondta halottak napja van
megittunk aztán kétszer két felet
az zsuzsanna az szép német leány
bécsben lakik tiefengrab utcáján
was für ein gedicht
vier jahrhunderte alt
piros rózsa tündöklik orcáján
szép kaláris tetszik az ajakán
kit sok vitéz kíván

szép voltát csudálván
de csak heában szeretik sokan
lennék ma néked ingyen a zsuzsannád
de gyász a gyász halottak napja van
többet szólnom dolgunkról nem szükség
csókot adott kedvesen cuppanósat
s intett elég ha két schillinget
hagyok a ruhatárnál

Hallgattam hát oszlopnak vetett háttal
az ágoston-rendiek
fehérre meszelt templomában
hallgattam a rekviemet

Volt egy kevéske földünk-kertünk
isten előtt se térdepeltünk
üggyel-bajjal de megvalánk
panaszra nem nyílott a szánk
fohászra is inkább szokásból
s hogy őrizne meg a kaszástól

Rólam is majd emlékezzél
megvizült hátamon az ing
mint a bujdosó kossuth lajosén
mikor a törökhöz folyamodott
megvizült hátamon az ing
olyan egy beszédet vágtam ki én is
rossz lábom a kapunyílásba vetve
nehogy becsaphassa az orrom előtt
mert akkor oda az egész virrasztás
égen volt még a
hajnalcsillag amikor
odaültem a kapujába
nehogy elszalasszam ma is
megvizült hátamon az ing
akár a szegény kossuth lajosén
fél kezemmel a kapukilincsen a másikkal
botomat szorongattam mint a torkomat
a visszanyelt szavak
finomnak kellett lennem
különben nem érek célt
s ott rothad a kicsi rossz szénám
akárcsak a tavaly a kicsi rossz
szénám amit a tagútban kaszáltam
a tagútban s harmadában amit régebben
nagyidő elleni harangozás fejében
a minden háztól kijáró kupa
búza mellé ingyen jussolt a
falutól a harangozó
megvizült hátamon az ing
amíg kértem a mérnök urat
adna egy fogatot
arat a nép
mindenki a mezőn
áll az iga
ingyen eszik a ló
közérdek is hogy az a kicsi rossz
széna födél alá kerüljön
a harmada csak az enyém
a harmada
majd meglátjuk úgy dél felé
hé-te-hé hé-te-hé
suhintotta felém a szót
úgy dél felé
hogy suhant volna válaszul a bot
de akkor oda a cél a kicsi
rossz szénám hé-te-hé csavarni
lehetett volna az inget a hátamon
mint a szegény bújdosó kossuth lajosén
ott égje el a tűz
vagy ott rothadjon ítéletnapig

s már nem is a lába
a botja hozza
az én hetvenen túli
földig alázott
édesapámat

Róla is majd emlékezzél
akiért a földre jöttél
jézus meg ne feledkezzél

adjad hogy jó véget érjen

de szándékod felől kérdezd meg
mielőtt harsonáid megfúvatnád

Rikitó rézpetúniák
szirmain gyémánt harmat
fürdőző pufók angyalok
tomporára rápall a karnagy
mise és mese csörgedez
eltrillázgat a szoprán
és földöntúli édeni
nyugalmat balzsamoz rám

párától glóriás
puliszka-óriás

susog a tej
surrog a tej
csobog a tej
a bársonyos
az édes

csak ennyi kell
csak enni kell
csak ennyi kell
az esti
üdvösséghez

mise és mese csörgedez
köcsögök cserépfazekak
messzi beszéde hallszik

kérődző kedves bivalyokra
gondol a tej
s megalszik

Tu esti vapaie fara grai
de dincolo de matca mumii
te vagy a láng a szótalan
az áldott anyaméhen túli
világvégét érintő angyalok
szárnyaitól szoktál kigyúlni

ó itt maradnom adj erőt
örökre itt legyek megáldott
hol sötéten enyésznek el
gyilkos hiábavalóságok

nem tudhatja század se szem
oly mélyre nem lát olyan távol
hová fészkemre menekít
egy tűzpillangó a halálból

Befonnak egyszer téged is
valami pompás koszorúba
idegen lesz majd és hideg
minden akár e bécsi utca
wie die glocken ihren schall verloren
felejted hamar minden örömöd

Akarva nem akarva
itt meg kell állanunk
valami eltakarta
vezérlő csillagunk

pedig sehol egy felhő
nincs egy tenyérnyi folt
más csillag sincs ha feljő
egymaga lesz a hold

ormok és tornyok dőlnek
egymásra hangtalan
minden ránca a földnek
kisímul boldogan

ki elkezdett bevégez
nincs gondunk ezután
talpunk alatt a csöndes
gömbölyű óceán

Ahogy a harangok a harangszót
felejtem hamar minden örömöm

bort ide angyalkák az ajtóm elibe
világból válni akarok
szabadok közé szállni

Utána már semmi sem következhet
csak a lebegés olyan szegényen
akár egy hidrogénatom
de megkísérthet még a félsz
ha netán eszükbe jutna
elvenni az egyetlen megmaradt
elektronunkat is
így legalább
megvolna még a remény a tíz-húsz
milliárd évnyi jövendőbe vethető
hit a feltámadásra
vagy valami ahhoz hasonlóra

Kányádi Sándor, 1978

*

È un po' come ringraziare di cuore Süßmayr per il suo lavoro, ma poter gioire - come mai si sarebbe pensato di poter più provare per una musica stranota - all'ascolto del Requiem interpretato da Frieder Bernius, Carus-Verlag, 2000.

Történelemóra

a történelmet próbáltam
magyarázni a köveknek
hallgattak

próbáltam a fáknak
bólogattak

próbáltam a kertnek
szelíden rámmosolygott

a történelem négy
évszakból áll mondta
tavaszból nyárból
őszből és télből

most éppen tél jön

Kányádi Sándor


Lezione di storia

ho provato a spiegare
la storia alle pietre
hanno taciuto

ho provato con gli alberi
hanno abbassato le chiome

ho provato col giardino
mi ha sorriso dolcemente

la storia è composta da quattro stagioni
ha detto, la primavera l'estate
l'autunno e l'inverno

ora è l'inverno che viene.

Prendo nota di un verbo bello e pericoloso: magyaráz (all'infinito magyarázni, spiegare). Italianizzare (o franciser o to anglicize, ecc.) comporta in genere solo un adattamento ortografico nella rispettiva lingua. Verdeutschen gli si avvicina di più, ma non completamente: in genere si riferisce o alla germanizzazione o all'atto del tradurre in tedesco, ed è solo in senso figurato che verdeutschen può assumere il senso di spiegare con parole semplici, rendere comprensibile. Magyaráz, invece, vuol dire proprio spiegare, sottintendendo - e qui stanno sia la sua bellezza sia la sua pericolosità - che solo attraverso l'ungherese si possa veramente capire. 

Prendo poi un'altra nota (non mi sento di fare altro, se non, al massimo, aggiungere parentesi quadre qua e là).

"Essere transilvani - dice [ancora] Pal [Pál] Bodor - vuol dire essere greco-orientali, cattolici romani e armeni, calvinisti, evangelici, ebrei, protestanti, unitaristi; vuol dire essere gomito a gomito romeni, ungheresi, slavi, sassoni, armeni. Questo spazio di convivenza ha creato la grande "utopia transilvana", la speranza di vivere e prosperare assieme. Una speranza che talvolta è divenuta realtà, come nelle grandi rivolte dei contadini". Ma l'utopia, forse, resiste ancora oggi. Ci sono intellettuali che denunciano apertamente la trappola nazionalistica. Come gli scrittori Jebeleanu, Dinescu e Crasnaru che hanno osato protestare contro l'emergere di certe tesi sciovinistiche. O lo scrittore Dorin Tudoran, che ha rivolto con l'amico ungherese Geza Szocs [Géza Szőcs] un appello all'Onu su questo tema. Racconta Bodor: "Ci sono due poeti laggiù, uno ungherese, l'altro romeno: Sandor Kanyadi [Sándor Kányádi] e Ion [Ioan] Alexandru. Sono amici per la vita, traducono l'uno le poesie per l'altro. Due destini paralleli, un solo grande sentimento di fratellanza. L'utopia transilvana è fatta di uomini come questi".
Paolo Rumiz, Danubio: storie di una nuova Europa, Edizioni Studio Tesi, 1990  


Ancora una nota, l'ultima. C'è una cosa che non si riesce a leggere subito dopo il punto aggiunto in chiusura a ora  è l'inverno che viene: gioia.

101 ragioni per imparare l'ungherese - 14

Perché la pronuncia ungherese è come, è proprio, tende, è pressappoco, è quasi...

I suoni ungheresi sono quelli del francese a parte qualche eccezione.

Kati Cavalieros, Michel Malherbe, Parlons hongrois, page 16, L'Harmattan, 1988

A: si pronunzia tendente un poco all'O come l'a teutonico.

Gy: ci vuole la viva voce del maestro; presso a poco come di in Dieu. 

Ly: dolce come ll spagnolo.

Ny: gn p. e. nella parola degno. 

Ö: eu francese.

Zsigmond Deáky, Grammatica ungherese ad uso degl'italiani, pagg. 1 e 2, Presso Filippo e Niccola de Romanis, 1827

L'ungherese non è per niente difficile da pronunciare e troverete che, per la maggior parte, le parole sono pronunciate come sono scritte. L'alfabeto è quasi lo stesso dell'inglese - alcuni segni diacritici sono aggiunti sopra le vocali per indicare la loro pronuncia e alcune lettere sembrano più aggregati di consonanti che singole lettere. Una volta memorizzati i loro suoni, tuttavia, troverete che la corrispondenza univoca tra lettere e suoni rende la pronuncia delle parole ungheresi più semplice che il tentativo di immaginare la pronuncia di alcune parole inglesi. Oltre alla facilità della pronuncia, tutte le parole hanno l'accento sulla prima sillaba - senza eccezioni.

Carol Rounds, Erika Sólyom, Colloquial Hungarian: the complete course for beginners, page 1, Routledge, 2002

... e può essere, per esempio, così: 

Béla Bartók, A kékszakállú herceg vára (Il castello del principe Barbablu), 1911

Haj regö rejtem
hová, hová rejtsem...
Hol, volt, hol nem:
kint-e vagy bent?
Régi rege, haj mit jelent,
Urak, asszonyságok?
Ím szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk,
pillás függönye fent:
Hol a színpad:
kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
nevezetes dolgok,
az világ kint haddal tele,
de nem abba halunk bele,
urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk
és csodálkozunk,
urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég.
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd, ha lement,
urak, asszonyságok.
Régi vár, régi már
az mese ki róla jár.
Tik is hallgassátok.

Traduzione letterale in inglese del prologo
Libretto

poesiascorretta

Ôjourd'ui 25 déssambr 1994, j'apèl ma mèr. S'è mon frèr kadé Fèri, ki dékroch le téléfonn, je tradui: K'è-s ke tu fè? J'ékri oen livr. Mè moa dedan! Koma veu-tu ke j te mèt dedan, je l'ékri an fransè. Mè Fransoa, j m'an fich. Tu n di ryèn a pèrsonn é tu m'i me. Ô milyeu j voudrè.

Katalin Molnár, poèmesIncorrects et mauvaisChants chansTranscrits, Paris, 1995


Nata in Ungheria (e mi vien da sorridere, ora che l'ho specificato, dato il cognome, allora lascio traccia del mio sorriso) nel 1951, dal 1979 vive in Francia.


Se restituissi la sua poesia in italiano, si perderebbe tristemente tutto, allora ripiego su un inglese giocato con neuroni italiani:

Tudei 25 Disember 1994 Ai col mai mader. It's mai iangher brader Feri hu pics ap de fon, Ai transleit: Uot ar iu duin'? Ai'm raitin' a buc. Put mi insaid! Hau chen ai put iu in mai buc, Ai'm raitin' it in frenc'. Put Frenci, Ai don't cher. Iu don't sei eniding tu eniuan end iu put mi in der. In de midel Ai'd laic.


Pappataci! Che mai sento

Come sarebbe se tutta la vita entrasse nella biografia

Quando il venerabile poeta Arany aveva compiuto ottant'anni, stando a quel che diceva Pataki, gli avevano chiesto come vedeva i momenti più alti della sua celebrata esistenza di poeta leggendario, rivoluzionario, profeta, eroe e vanto nazionale. "Qualche trombata in più non avrebbe guastato", era stata la risposta.

Tibor Fischer, Sotto il culo della rana in fondo a una miniera di carbone, traduzione di Anna Maria Biavasco e Valentina Guani, Piccola biblioteca Oscar Mondadori 2000

Semmi semmi

Luigi Ghirri (2photo.org)

reggel akkora köd, volt
mesélte nagyanyjának a fiam
hogy nem találtam az iskolát
a rozsdás rács ott volt
de benn semmi semmi
hét éve vártam erre a pillanatra
és ma bekövetkezett magyarázta
mint a kockacukor szépen elolvadt
a rozsdás rács ott volt
de benn semmi semmi
észrevétlenül kiosontam a házból
hogy ellenőrizzem igazat beszél-e
az iskola valóban nem volt ott
egy fekete fogú gyerek vattacukrot majszolt
a rozsdás rácsnak támaszkodva
valaki felgyújtotta a szemetes konténert
és a füst kékre festette a ködöt
a végtelen édes vattát
semmi suttogtam semmi semmi

Ottó Tolnai


Niente niente
la mattina c'era una nebbia
ha raccontato mio figlio a sua nonna
che non riusciva a trovare la scuola
il cancello arrugginito era là
ma dietro non c'era niente niente
ho aspettato sette anni questo momento
e oggi è successo ha spiegato
si è sciolta finemente come lo zucchero in zollette
il cancello arrugginito era là
ma dietro non c'era niente niente
mi ci sono intrufolato non visto dalla casa
per vedere se dicesse la verità
la scuola non c'era davvero
un bambino con i denti neri
si era appoggiato al cancello arrugginito e mangiava zucchero filato
qualcuno ha dato fuoco al contenitore dei rifiuti
e il fumo ha colorato di blu la nebbia
l'ovatta infinatamente blu
niente ho bisbigliato, niente niente